A gombák nekem gyerekkori barátaim, édesapám gombász-szenvedélye folytán nálunk mindennapos előfordulása volt az ételek között főként a vargányának, de rókagomba, őzlábgomba és galambica is gyakran került az asztalra. Nem csak szezonban, anyukám szárítási tudományának következtében máskor is.
Nos. Azt csak felnőttként tapasztaltam meg, hogy micsoda meló van egy gombapörköltnek való alapanyag beszerzésében, hovatovább mekkora a felelősség azon, aki gombát szed. Mert a rajzfilmek cuki pöttyös kalapú gombái a valóságban tényleg gyilkosok, és van még néhány tettestársuk, akik szintén nem átallnak hányástól májtranszplantációig terjedő skálán kellemetlenséget okozni annak, aki elfogyasztja őket.
Szóval a gombázás komoly tudomány. De meg lehet tanulni, és érdemes is. Ezt megmutatni volt a célja annak a rendezvénynek, amely egy leendő sorozat első részeként egy októbervégi csütörtökön várta a látogatókat a Göcseji Falumúzeumban. Az erdei gombák délutánjára magától értetődő módon hívtunk gombaszakértőt (Szanyi István), orvost, aki tudja, mire képesek a mérgek (Dr. Ribiczey Pál, infektológus, belgyógyász), túravezetőt, aki sétálva gyűjtötte a fellelhető példányokat és szórakoztatva informálta a vendégeket (Fülöp Zoltán) és mesterszakácsot, aki olyat sütött, olyat főzött, hogy mind a tíz ujjunkat megnyaltuk titokban (Miszori József).
A mintegy kétórás, hét közben megrendezett tematikus program újszerű a skanzen évi rendezvénylistáján: nem titkolt célunk, hogy olyanokat is megszólítsunk egy-egy hasonló programmal, akiket eddig nem sikerült sikerrel invitálni a hagyományos(abb) rendezvényekre. S hogy hogy sikerült? Beszéljenek a képek. :-)