Aki a Skanzent szereti, rossz ember nem lehet!

2016. január 15.

Képgaléria

Fotó: Horváth Lilla Éva
Fotó: Horváth Lilla Éva
Fotó: Horváth Lilla Éva
Fotó: Horváth Lilla Éva
Fotó: Horváth Lilla Éva

2016. a göcseji virágoskert éve a Göcseji Falumúzeumban!
Hozzá illő jó érzéssel fogadtuk a hírt, hogy Zalaegerszeg „Virágos Város” címért tett erőfeszítéseit sikert koronázta az elmúlt évben. Azt gondoljuk, attól lesz igazán értékes a cím elnyerése, ha nem csak egy út végső állomását jelenti, hanem a friss célok és történések alapját. „A göcseji virágoskert éve” programsorozatunkkal egy ilyet szeretnék átélni kedves Látogatóinkkal együtt.

Gönczi Ferenc máig alapműnek számító monográfiája így szól a nálunk honos kiskertekről:

„Ahol a tér megengedi, a ház homlokzata előtt kis virágoskertet rendeznek be, melybe a virágokon kívül palánták, foghagyma, egy-egy baraczk-, ákácz– v. nyárfa s újabban még különösen az izabella szőlő nyer helyet.”

A göcseji parasztember lelkületéből annyit bizonyosan elárulnak e sorok, hogy a mindig fontos szempontként jelen lévő hasznosság mellett a szépség iránti igény is folyamatosan szerepet játszott az itt élő emberek életében.

A virágok a maguk valója mellett rendkívül változatos módon képesek az élet szépségét hirdetni, tükrözni. Különösen igaz ez közvetlen környezetünkre, Göcsejre. Elég csak a húsvéti piros tojások motívumaira, szőtteseink mintakincseire, vagy jellegzetes festett oromzataink díszítményeire gondolni. Nem csak azok kedves üdeségére, hanem a szimbolikus tartalomra is. Vissza-visszatérő szereplői a tulipánok, liliomok, nárciszok és rózsák a népköltészetnek, népi szerepjátékoknak. No és tudjuk-e még, vajon melyik kis virágot takarja a „ludvirág”, „riéczevirág”, „kiékkonku”, vagy akár a „viénasszonvirág” elnevezés? Sajnos, már nem elegen.

Ezért az év során az egyre inkább feledésbe merülő kincsünkre, a göcseji tájnyelvre is szeretnék felhívni a figyelmet. Amellett, hogy rengeteg vidámságot, életbölcsességet lehet segítségével feleleveníteni, bizonyosan közelebb vihet bennünket – többek között a virág szimbolikával átszőtt „szerelmi dalok” :) segítségével – a mindenkiétől különböző göcseji lelkület megismerésére. Mert, ahogy eleink többször írták – legyen itt most Kőváry Lászlótól az idézet: „Nyelvében él a Nemzet”! Bízunk benne, hogy ezzel az igazán egyedülálló kinccsel élőbbé lesz a Göcseji Skanzen is!

Szeretettel visszavárjuk!
Varju András