Nemes felajánlásnak köszönhetően, érdekes tárgyakkal gazdagodott a Göcseji Falumúzeum gyűjteménye!
Szilvágyról kaptunk hívást Magyar Viktor családjától. Házuk felújítása során „útban lett” az „öregek” néhány eszköze, szerszáma. Többhöz személyes élmény is fűzte a családot, hát nehezükre esett az enyészetnek hagyni, vagy lomtalanításkor szabad prédává tenni. Szerencsére, észbe ötlött a skanzen! Köszönet érte a szilvágyi Magyar családnak!
A nekünk ajándékozott, szinte hiánytalan ökrös szekérhez egy kuriózum is tartozik! Anyaga és készítés-technikája miatt ritkán maradt meg napjainkra, ráadásul ennyire jó állapotban, a vesszőből font szekér felülő. Ünnepekkor, „vásárra menet” volt szokás a szekérre tenni. Egyrészt, hogy kényelmesebb ülés essen az ilyenkor általában hosszabb úton, másrészt tároló helyet adott, a harapnivalónak, hűvösen tartotta a bort, és esetenként pihenő helyül szolgált az ajándékba szánt tyúknak, („tiknak”).
A szép, faszerkezetű szelelő rosta, a jó állapotú, favillák („favella”), a nagy szénahúzó gereblye („grábla”), és a sajátos kialakítású trágyahúzó vasvilla mellett akadt egy igazi érdekesség is! Kézbe adva alighanem fogas kérdés lenne a többség számára: mire is való? A házi készítésű egyszerű szerszám a rozskéve kettőzésére szolgált. A kéve így adta a zsúpfedés alapanyagát.
S végül egy kedves kis közlekedő eszköz, ami a Göcseji Múzeum új Játéktárában is helyet kaphat majd. A kis szánkó („ródli”), amelyik szintén a háznál készült, több generáció kisgyermekeinek csalt már mosolyt az arcára.
Kedves Magyar Család! Köszönjük tárgyaikat, ígérem vigyázunk rá!
Varju András