Végefelé halad a Lendvajakabfai Pajta zsúpfedésének javítása. Igazából erről akart szólni a mai tudósítás. (Ígérem, nem veszik a feledés homályába ez sem). Aztán a pajta mellett feltűnt egy kíváncsiskodó az egyik faágon, s más irányba vitte a gondolatokat.
Örvös galamb (Columba Palumbus) érdeklődött a zsúpkötés iránt. Vagy a rozskévében rekedt gabonaszemek, vagy a fészekhez való, földre hulló szalmaszálak kelthették fel az érdeklődését.
Régi vendég nálunk, hiszen különösebben nem ritka. Sőt, a fészeknyugalmi időszakon kívül akár vadászható is.
Márpedig akkor, valami jóféle étek is bizton készíthető belőle!
Jónéhány csalafinta módszer ismeretes Göcsejben arra, hogy hogyan is lehet fazékközelbe juttatni a vad szárnyasállományt – talán majd erről is szól egyszer egy írás – és, amikor csak lehetett, kiegészült velük a szegény ember étrendje. Mindemellett a galambhúsból készült leves különleges helyet kapott a népszokások között. A Göcsejben ugyanis szinte elengedhetetlen része volt a paszita vagy poszita alkalmával a gyerekágyas házhoz vitt komatálnak.
Elkészítése a hagyományos húsleves elkészítéséhez hasonlított, talán annyi különbséggel, hogy a leves „erejét” gazdagítani, az éppen kéznél levő zöldségek mellett, tojást is felütöttek s főztek meg benne.
Hagyományőrzés gyanánt – bár a galambhús beszerzése nem gondmentes, viszont nem lehetetlen – jó szívvel ajánlom elkészítését, megkóstolását! Végül még valami.
„Göcseji” nem csak az az étel lehet, ami nagyanyáink tudása szerint kerül az asztalra, hanem az is amit mi, ma, itt a régi értékek megtartásával magunk gondolunk ki, s főzünk meg. Én például azt hiszem, egy kis erdei gombával a galamblevesen még biztosan bolondítanék!
És ha megfőzték, és mind megették?
Szeretettel várjuk vissza Önöket a Göcseji Skanzenbe!