Meg persze mert három a magyar igazság!
Egy a magyarságért, egy a virágokhoz, egy pedig a Göcseji Tájnyelv gyönyörű íze miatt!
Népdal
Ezer nyolcszáz negyvenhatban
Honi ruha volt a boltban
Fehér babos kék színével
Hazai gyár pecsétjével,
Jól állta barnának , szőkének
Fiatalnak öregének,
Egyszerű és tartós volt,
Védegyleti jelvény is volt!
Harmincz éve immár annak
Foltjai még megmaradtak,
Anyám menyecske volt benne,
Nekem csak úgy elbeszélte,
Elő veszi darabjait
Hozzá fűzi gondolatit
Ő a múlt s én a jövő iránt
Szívünk feldobog egyiránt!
Jöszte kincsem, vőlegényem,
Tégy aráddá benne engem,
Magyar kelme,magyar kebel
Így illem is hozzád, hidd el!
Benne lelsz vonzalmas szívet,
Szorgalmat és honszerelmet.
Védegylet a büszkeségünk
Honi ruha ékességünk!
(Czigány Károly, Zala, 1876)
Egy virághoz
Musset Alfred után
(Francziából)
Szép virág mit akarsz tőlem?
Kedves bájos emlék te?
Félig fonnyadt, félig kacér
Hozzám téged ki külde?
Messze útról, pecsét alatt
Érkeztél, isten hozott!
Mit láttál? Mit súgott a kéz,
Mely a tőröl szakított?
Egyéb vagy-e hervadt fűnél?
Illatoddal kimúlsz-e?
Avagy gondolatot rejt-e
Kebled? Újra virulsz-e?
Virágod az ártatlanság,
Fehér sápadtságában,
De az aggodalmas remény
Zöldje, leveleden van.
Hoztál-e tán üzenetet?
Szólhatsz! Mit titkolgatod!
Zöld leveled titkot rejt-e
Beszéd-e tán illatod?
Ha tán így van, halkan beszélj;
Titokteljes hírhozó!
De ha nem, pihenj keblemen,
Ne félj! Ez sem sorvasztó.
Keggyel és szeszéllyel tele,
Úgy ismerem a kezet,
Mely legvékonyabb szálakból
Alkotá sáppadt kelyhed.
E kéz párját nem készítnék
Praxitéi és Phidiás,
Ha mintául is szolgálna is
Vénus, az olumpyás.
E kéz sima lágy, szép, kegyes
Adakozó bőséggel;
Ki birtokába ejthetné,
Kincsekkel fedezne el.
De egyszersmint bölcs, szigorú
Tán történhetnék bajom,
Kis virág, féljük haragját!
Ne szól! Csit! Ábrándozom!
(Witt Fülöp - Zala, 1876)
Királyfi és királyleány
(részlet)
Ecczëri királnok vuót ëcczëri liányo,
Aranhaju, csillagszömü, nem vuót neki párgyo.
Ezüsbe, aranba, gyiémántos ruhábo,
Üőtöztetik mindig királi pompábo.
Ecczëri királnok vuót ëcczëri fija,
Arambu vuót kargya, ezüs paripájo.
Nap vuót a homlokán, huódvelág a mellin.
Ecczëri királnok vuót ëcczëri fija,
A másik királnok vuót ësz sziép liányo;
A za sziép királurfi gyütt hatlovas hintun,
Megkiérettë az királliánt azon uton-muódon.
Mëg is egyesütek, neki ajállották,
lés állu ëh hiétig lakziját tartották.
Vüttö királurfi az liánt szeretette,
Sziép hat lovas hintun, aran kerekekké.
Hok körösztümentek en nagy erdüsigen,
Niégy hajdukatona állott elejükbe.
(Abafi Lajos közlése – Figyelő 1876.)