Egy Heves megyei hölgy, Anna küldte a következő levelet. Köszönjük a megható sorokat, szívből kívánunk mindenkinek hasonló nagy egymásratalálásokat, felejthetetlen múzeumi élményeket, kedves kalandokat.
A levél:
"...talán kicsit szokatlan megkeresés ez a részemről, de muszáj elmondanom...
Barátnőmmel -- mindketten a 60-as éveink második felében járunk -- szerdán ellátogattunk a zalaegerszegi Göcseji Falumúzeumba. Nagy érdeklődéssel nézegettük a régi épületeket és berendezéseiket, s mert egyikünk sem járatos ezen a téren, akadt néhány kérdésünk. Éppen 'kéznél volt' egy (az általa viselt névjegy szerint) Bálint nevű "kalauzuk", így hát tőle kérdeztünk egyet-s-mást.Nem akarok hosszas részletekbe bonyolódni, de végül kettőnkből, Bálintból, és három másik -- a régi falusi szerszámokat jól ismerő -- látogatóból összeverődött kis csoportunk olyan érdekes és tanulságos sétát kerekített ott a "Kakaó és Barátai" körüli térségben, hogy barátnőmmel azóta is csak örülni tudunk, hogy ott jártunkkor éppen azokkal találkoztunk, akik ezt a látogatást felejthetetlenné tették.
Megjegyzem, egyébként is fölöttébb érdekesnek és értékesnek tartjuk a Falumúzeumot, de hogy még mellette ilyen kedves és segítőkész emberekkel is meg van áldva, az külön ajándék.
Kérném, ha van rá módja, adja át szívélyes üdvözletünket Bálintnak, akiről keresztnevén kívül csak annyit tudunk, hogy 11.-es, érdekli a történelem, főleg az ahogyan elődeink éltek, azon kívül pedig "régen" társas-táncolt (kedvence az angol keringő), de most már focizik inkább, és szeretne megtanulni gitározni. (: Hadd tegyem még itt hozzá, sem nekem, sem barátnőmnek nincs unokája, de ha lenne, egy ilyen "Bálint"-nak igen örülnénk. :)"Üdvözlettel,
Juhász Anna
Maklár (Heves megye)