Na most akkor rokon vagy nem rokon?

2015. július 01.

Képgaléria

Na most akkor rokon vagy nem rokon?
Lábatlangyík, kuszma
Lábatlangyík, kuszma
Lábatlangyík, kuszma

Ki ne emlékezne – Dargay Attila „Vuk”-jának első vadászélményére?

És a családi hovatartozásában elbizonytalanodó első kiszemeltjére, a kis békára?
Dilemmája jogosságára a természet olykor közelebb ad bizonyítékot, mint azt gondolnánk!

A Göcseji Skanzenben, fűnyírás közben találtuk ezt az érdekes példányt. Az egyik kőkupac mellett okozott kisebb riadalmat ez a kígyószerű teremtmény. A kígyókra már a bibliai időkben ráaggatott jelző (Máté evangéliuma 10:16) az okosság, talán sokkal inkább az övé, mint a sokat emlegetett hüllőtársaié! Mert annak ellenére, hogy nagyon úgy tűnt mintha kígyóval – ne adja Isten, méregfogakkal  - állunk szemben, csak egy, a  megtévesztést mesterfokon űző  gyíkfélére akadtunk. A lábatlan gyík vagy törékeny gyík, kuszma (Anguis fragilis), a dús aljnövényzetű dombvidékek - így természetesen Göcsej :)  - nem túl ritka gyíkféléje. A megtévesztés mellett az alkalmazkodóképessége is rendkívüli. Ennek köszönhetően mára megszokta a megművelt környezetet is, előfordulhat parkokban, kertekben is. Előszeretettel búvik meg rejtőzésre alkalmas, eldugottabb helyeken.

Szeretnénk felhívni rá a figyelmet, hogy annak ellenére, hogy első látásra tényleg riadalmat kelthet, teljesen ártalmatlan! Ha az ösztön elsőre elpusztítását adná parancsba, szánjanak rá kis időt a megismerésére. Biztonságot adó távolságból is gyorsan beazonosítható, kígyókra nem jellemző tulajdonsága a tömzsi, fejét hasonlító farkvégződése.  S hogy miért érdemes megkímélni, segítőtársként gondolni rá? Mert egyik fő tápláléka a meztelen csiga! És hát ugye melyik kerttulajdonost deríti örömre a féltve nevelt növények levelét vigyorogva rágcsáló csúszómászó?

Hagyjuk hát, had védjék velünk együtt a szépen növekedő növényeink!

Varju András