Finnugor Néprajzi Park

Képgaléria

Figyelem! A Finnugor Néprajzi Park jelenleg nem látogatható az építmények állapotának rendkívüli leromlása miatt! Megértésüket köszönjük. (A lezárás a magyar gyűjtemény látogathatóságát nem érinti.)

A Finnugor Néprajzi Park létrehozásának alapkoncepciója az volt, hogy a göcseji épületeket és életmódot bemutató falumúzeumi együtteshez tematikájában kapcsolódva állítsák ki nyelvrokon népeink anyagi- és építőkultúráját, az adott területen élő népcsoportra jellemző lakóhelyek felépítésével és berendezésével. A szabadtéri néprajzi múzeumok adta lehetőségeket felhasználva, magukban a tárgyak életterét adó házakban mutatják be nemcsak a mindennapi tevékenységhez kapcsolódó tárgyakat, hanem használati helyüket és a hozzájuk kapcsolódó életmódot is.

Az új portákat a zalai épületeket bemutató magyar falumúzeumi résztől távolabb, a Zala folyó holtágának túloldalán kezdték építeni, így a látogató egy hídon átsétálva érkezik meg a Finnugor Néprajzi Parkba. Az egyes portákat olyan fákkal és cserjékkel választották el egymástól, amelyek a nyelvrokon népeink lakhelyén is megtalálhatóak, mint például az erdei- és a vörösfenyő, a nyír vagy a berkenye. Ezzel a módszerrel is megpróbálták érzékeltetni, hogy az egyes házak egymástól több száz vagy ezer kilométerre fekvő területeken élő népek egymástól igen különböző kultúráját mutatják be.

Finn zsellérház

A lakóépület illetve a berendezési és kiállított tárgyak egy kifejezetten Varkaus városra jellemző lakóstílust képviselnek, az enteriőr pedig egy, a településen élő zsellér család életét hivatott bemutatni. A szükséges gyűjtéseket a varkausi múzeum muzeológusai végezték el. A munka Zalaegerszeg és Varkaus testvérvárosi kapcsolatának kulturális együttműködése keretében valósult meg. A zsellérek úgy a vidéki, mint a városi lakóság legszegényebbjei, ennek megfelelően házuk is egyszerű és szegényes. A zalaegerszegi zsellérház a finn lakóépület egy alaptípusát mutatja be, amely egy kis előszobából, kamrából és egy nagyobb lakókonyhából áll. Az előszoba-kamrás házban a  szoba szolgált a család lakhelyéül, a kamra tároló feladatot látott el, illetve itt is végezhettek különböző háztartási munkákat. A 20. század elejéig Finnországban a fa volt az uralkodó építőanyag, így a házak fala, tetőzete és padlózata egyaránt fából készült. A fa gerendákat bárddal tisztázták, és simán hagyták, vagy mintákkal díszítették.

A zsellérház berendezése igen egyszerű és követi a hagyományos mintákat. Rögtön az ajtó mellett található a sütőkemence. A kemencével szembeni sarokban áll az étkezőbútor, ami hosszú faasztalból és körben a falhoz rögzített padokból áll. A leghátsó sarokban volt az ágy, ahol többen is aludtak. A család más tagjai a szőnyegekkel borított padlón is tölthették az éjszakát, ha az ágyban már nem fértek el. A lakószoba berendezéséhez más bútor nem is tartozott. A dél finnországi, savoi lakószoba volt a központja a család minden tevékenységének. Itt aludtak és végezték a háztartási munkák nagyobb részét. A lakóteret nem és kor szerint osztották fel, így a kemence előtti rész és az ott tárolt eszközök jelentik a nő térfelét, a férfiak része pedig a szoba hátsó része.

Mari kerített porta

A mari kerített porta a finnugor gyűjtemény egyik legszebb épülete, a házban elhelyezett gyűjtemény pedig a Finnugor Néprajzi Park leggazdagabb szelete. Az épület eredeti változata a kozmodemjanszki szabadtéri néprajzi múzeumban áll, és egy Morkinszkij járásra jellemző falusi portát mutat be.

A porta közös tető alá épített lakóépületből és előszobával összekötött kamrából, valamint a lakóépülettől külön álló, ám ugyancsak egy tető alá elhelyezett gazdasági épületekből, méhesből és szaunából áll. Házaik alapanyagául a marik kizárólag fát, lucfenyőt, ritkábban erdeifenyőt használtak, a fedél pedig fenyődeszkából készült sátortető.

A lakóházakat fafaragással díszítették. A régi hagyományokat őrző ornamentika egyszerű: körök, pontok, hullámos vonalak váltakozása jellemzi. Fafaragással díszítették a kapukat, ablakokat, a házak párkányát. A Zalaegerszegen felépített mari porta egy módos paraszt család portáját, kétosztatú házát mutatja be, ahol az egyik lakrészben áll a kemence, így ez télen is alkalmas a család lakhelyéül, míg a másik lakrész egy ajtónyílással ellátott, ablakok és kemence nélküli szoba, amely a nyári lakhelyként szolgál.

Az Urál hegység dél nyugati oldalán, a Mari-El Köztársaság területén élő mari lakósság földművelésből, állattartásból és vadászatból-halászatból élt. Fontos foglalkozás volt náluk a méhészkedés, így a zalaegerszegi gyűjteményből sem hiányozhat a méhészet bemutatása.

A gyűjteményben elhelyezett műtárgyakat a Mari Nemzeti Múzeum muzeológusai gyűjtötték. A gazdag háztartási eszközökből álló darabok mellett a gyűjtemény kiemelkedő része a gyönyörű textil anyag, amelynek különlegesen gazdag részét képezik a hímzett fejrevalók és férfi, illetve női ingek.

A Hanti és a Manysi szálláshely

Az 1999-ben felépült első épületegyüttesek a hanti majd a manysi szálláshelyek voltak, amelyek tárgyi anyagát a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága és Szurgut város kulturális együttműködésében részt vevő muzeológusok, illetve az autonóm terület kulturális osztályának megbízásában dolgozó szakemberek gyűjtötték. A szálláshelyek építményei másolatok, míg a kiállításban elhelyezett tárgyak gyűjtésből megvásárolt eredeti műtárgyak.

Legközelebbi nyelvrokonaink Északnyugat-Szibériában az Ob és mellékfolyói mentén élnek, a Hanti-Manysi Autonóm Körzetben, illetve a hanti népcsoport egy része a Jamal-Nyenyec Autonóm Körzet területén. Az obi-ugorok egészen a legutóbbi évtizedekig halászatból, vadászatból és bogyók gyűjtögetésből tartották fenn magukat, azonban az olajkitermelés okozta természeti károk megváltoztatták lakókörnyezetüket, és ma már nagyon sok család a városokban kénytelen élni, felhagyva hagyományos életmódjával.

A Zalaegerszegen felépített két szálláshely és a berendezett enteriőrök egy-egy halász-vadász hanti és manysi család tagjainak életét hivatottak bemutatni, így mindkét szálláshely egy-egy lakóépületből, lábakon álló gazdasági- és kultikus épületből illetve egy kenyérsütő kemencéből áll. A manysi szálláshelyen ezen felül egy halszárító és egy a lakóház mellett felállított sátor, a hanti szálláshelyen pedig egy halfüstölő áll.

Az épületek hagyományosan fenyőgerendából épültek, a közök szigetelését pedig szárított moha adta. A lakóház közvetlenül a földön, míg a gazdasági- és kultikus épületek faragott lábakon állnak, hogy a rágcsálók ne férjenek hozzá az épületekben tárolt élelmiszerhez és egyéb tárgyakhoz. A lakóház a család szálláshelye, ahol kevés, a praktikus igényeknek megfelelő berendezési tárgy és használati eszköz található, így tároló alkalmatosságok, alvás célját szolgáló, deszkákból kialakított fekhely és tűzhely. A legfontosabb berendezési tárgy a fűtésre és főzésre szolgáló tűzhely, amelyet kiállításunkban archaikus, fa pallókkal elkerített nyitott tűzhely formájában mutatunk be. A gazdasági épület termény, ruhanemű és háztartási eszközök tárolására szolgál. Míg a hanti lakóház mögött álló kultikus építmény a családi bálványok lakhelye és családi szertartási helyszín, a manysi háztól távolabb épített, kisebb, szintén lábon álló kultikus épület a közösségi bálványok helye, közösségi szertartási szent hely.

A gyűjtemény egyedülálló darabját képezik a nagy halászvarsák és a bödönhajó.