Élvezd a magyar kultúrát és ismerd meg a múltadat! Akár ez is lehetne az alcíme a Lázár Ervin Programnak, aminek eredeti célja a diákokban a nemzeti identitás erősítése. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma az általános iskolásoknak szervezi azokat az alkalmakat, amikor színházi előadásra, tánc- és cirkuszi produkcióra, hangversenyre és múzeumba mehetnek.
A Göcseji Múzeum is csatlakozott ehhez a programhoz, hozzánk a nyolcadikosokon túl a negyedik osztályos kisdiákok is érkeznek. Ez alkalommal a falumúzeumban vártuk Kőszegről azt a harminc fős csoportot, akik egy aktív múzeumpedagógiai foglalkozáson vettek részt. Ismerősen cseng az a közmondás, hogy
„Aki nem dolgozik, ne is egyék!”?
Régen a szigorú életrend miatt többször lehetett hallani ezt az intelmet, és ha jobban utánanézünk, eredetét a Bibliában kell keresnünk, Pál apostolnak tulajdonítják e mondatot. Mindenesetre a régi falusi világban bizony gyerekeknek is megvoltak a maguk feladatai, részt kellett vállalni a ház körüli teendőkben is.
A Göcseji Falumúzeumba belépve a diákok megismerkedtek a környezettel. Megnézték a kovácsműhelyt, a Hencz-malmot, megbeszélték a foglalkozást vezető múzeumpedagógus kolléganőnkkel, hogy a házak zsúptetőit rozsszalmából készítették. De a faluban láttak fazsindelyes tetőket is, amilyen például a szoknyás haranglábnak van. A harang kongását is megtárgyalták, milyen hangja van a déli harangszónak (bim-bam) és mikor verték félre a harangot (bim-bim-bim-bim). Az egyik diák furfangosan fel is tette a kérdést:
„De mit csináltak a falusiak, ha éppen délben ütött ki a tűz?”
Kérdésre kérdés volt a válasz: „Tűz esetén mit tennél? Mentenéd a házadat vagy enyhítenéd az éhségedet?” A kérdés nem volt kérdés többé. A falusi házak portáit megtekintve a gyerekeknek nagyon tetszett a pletykapad és az udvarlópad, amit azonnal ki is próbáltak. De az igazi öröm az volt, amikor a csoport a gazdagabb portához érkezett, ahol már állatokat is tartottak. Julcsit, a szamarat és a négy kecskét meg is etették a gyerekek, a rackajuhok ez alkalommal picit bizalmatlanok voltak.
Ezután elérkeztünk Mariska néni és Jóska bácsi házához, ahol nagy rendetlenség fogadta a társaságot, ugyanis hajnalban az állatvásárba siettek. A konyhában a lapátok össze-vissza álltak, a lábasok a földön hömbölögtek, a tányérok és a poharak koszosan hevertek az asztalon. A tisztaszobában minden poros volt, az ágyat sem vetették meg, úgy találtunk mindent, ahogy a háziak reggel kikeltek onnan. A kiskertben a nagy hőségben kókadoztak a virágok és a fűszernövények. Közösen elhatároztuk, hogy mire visszaérnek, szép, rendes ház fogadja őket. A fiúk felvették az inaskötényt, a lányok a melleskötényt, mindenki fogott a kezébe egy rongyot, és takarítani kezdtünk. Valaki vizet hordott, más mosogatott, voltak, akik port töröltek és beágyaztak, és akadtak olyanok is, akik szívesen tettek rendet a stelázsin. Öröm volt nézni a sok kisdiák szorgos munkáját!
Mi volt a jutalom? Hiszen már tudták, aki dolgozik, az bizony éhen nem marad. Hamuban sült pogácsával kínálta meg Timi néni a sok kifáradt gyermeket. Reméljük, jól érezte magát nálunk mindenki, és máskor is ellátogatnak hozzánk a szüleikkel, akár egy falumúzeumi nagyrendezvényünk alkalmával. Mi nagyon várjuk őket vissza.