A szép néprajzi tárgyakat bemutató sorazatunk eddigi részeiben a virágos évhez kapcsolódóan növényábrázolásokkal díszített tárgyakat ismerhettek meg az Olvasók, ezúttal, a "Nálatok laknak-e állatok?" című rendezvényünk állatos tárgy bemutatására inspirálta a néprajzos kolléganőt, Marx Marit.
Sótartó. Szarúból készült, alja és teteje fényezett cseresznyefa. Nyolcszögletű, két nagyobb (5,7×5,2), négy közepes (2×5,2), és két keskeny (0,7×5,2) lapra formázták. Díszítése bekarcolt, kevés barnítással és piros-fekete spanyolozással. Előlapján három szélesgatyás pörgekalapos, puskás betyár látható közrefogva két ágaskodó hímoroszlánnal. A kanász a betyárokat, mint az ország címerét, nemzeti jelképét ábrázolja, ezt az oroszlánok álló helyzetű, „pajzstartóként” való megformálása is aláhúzza.
A tárgyat szülőfalujának, Bödének tanítójától vásárolta Dr. Szentmihályi Imre. Tulajdonosa szerint ott is készült, Szelestey László későbbi kutatásai azonban egyértelművé tették, hogy a sótartót Bencsik János (Ecseny, 1849 – Rinyabesnyő, 1926) kanász és csikós faragta valahol Somogy megyében. Bencsik korának egyik legjelentősebb pásztorfaragója volt, művészi komponálású és kivitelű tárgyai több magyar múzeum féltve őrzött darabjai közé tartoznak. (Leltári száma: 1953.59.2.)