Káforka, plankács, kópic, kástu, hombár, szökröny. Akár találós kérdésként is fel lehetne tenni az alábbi szavak jelentését a gyerekek, de még a felnőttek körében is. Szinte soha nem halljuk ezeket a szavakat, pedig száz évvel ezelőtt e tárgyakat minden nap használta a göcseji ember, s szókincsének meghatározó részét képezték ezek az elnevezések.
Az öreg malom boldogsága című mesés kiállításvezető kiadványt mutattuk be minap a városházán. Nem titok, a Göcseji Falumúzeum 50. születésnapja adta az ötletet, hogy létrejöjjön valami maradandó. Az idei év a családok éve is, ezért arra gondoltunk, hogy elsősorban a gyerekeknek szeretnénk kedveskedni valami újdonsággal. A kötet tizenkét, néprajzi ismereteket közvetítő mesét tartalmaz, végigkövetve a falumúzeum portáit és az év hónapjait. Az eredeti terv is az volt, hogy a skanzenbe belépve a gyerekek érdeklődését felkeltsük egy külön nekik szánt tárlatvezetővel.
Ki ne akarná megismerni a csodapatkó és a molnárszegi vadóc csikó esetét, a kiskakas történetét, aki a mély kútba esett, s azt, hogyan talált haza az eltévedt Zizi méhecske a sün segítségével. A gyerekek észrevétlenül tanulnak, hiszen a mesék hallatán elindul a fantáziájuk, megelevenednek a mesehősök és közben megismerik a régen élt göcseji emberek használati tárgyait és építményeit. A történetek amúgy önállóan, otthon olvasva is megállják a helyüket, de akár múzeumpedagógiai kiadványként is funkcionálnak. Igazi „kalandáriumot” tarthatnak a kezükben kicsik és nagyok a falumúzeumi látogatásuk során és még utána is.
A mesekönyv létrejötte igazi csapatmunka volt. Mindenki ismeri azt a gyerekmondókát, hogy „ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte...” A Göcseji Múzeum munkatársai hasonló módon fogtak össze. Balaton László tárlatvezető, akit a közönség inkább novellistaként ismer, ez alkalommal meséket írt, Marx Mária etnográfus lektorálta ezeket és további ötleteket adott, Németh Miklós tárlatvezető, képzőművész a kézműves táborban alkotó gyerekekkel illusztrációkat készített, Horváth Lilla Éva, a múzeum fotósa fényképeket készített a mesehelyszínekről, Varju András falumúzeumi osztályvezető pedig az ötlet és koncepció meghatározásán túl a szervezőmunkát adta, hogy az álomból valóság legyen. Hasonló összefogás kellett a kiadvány finanszírozását illetően is, de a közösség erejét bizonyítja, hogy magánszemélyek éppúgy, mint a vállalkozók egy emberként álltak az ügy mellé.
A kiadvány már most elérhető nálunk, a Göcseji Skanzen fogadóépületében. Bátran elveheti bárki a falumúzeumi sétája kezdetén, de ha tetszett, a mesekönyv ugyanitt meg is vásárolható és akár esténként együtt szenderülhetnek álomra a gyerekek a Göcsejországban élő Sárával, Janóval, Miskával vagy akár Lefettyel, a kuvasszal.