Falumúzeumi esték címmel tudományos, ismeretterjesztő programsorozatot indítottunk útjára minap. A Göcsej, a Göcseji Skanzen múltja, jelene, jövője iránt érdeklődőket invitáltuk a rendezvényre.
Tolvaj Márta, a város alpolgármestere bevezetőjében felidézte azt az örömteli napot, amikor Balaicz Zoltán polgármester néhány évvel ezelőtt bejelentette a falumúzeum fejlesztését. Azóta több problémával is találkozott a városvezetés, de a lelkesedés töretlen és bízik abban, mihamarabb elindul a projekt első üteme: a Hencz malom külső felújítása, a párolókunyhó kialakítása és az első világháborús emlékmű megvalósítása.
A programsorozat első előadója a Göcseji Múzeum nyugalmazott igazgatója, Dr. Vándor László régész volt. Ahogy fogalmazott, a kezdeti történet elmesélését megkönnyíti számára, hogy elődje, Dr. Németh József múzeumigazgató korábban már megírta azt.
A közönség megtudta, hogy az 1968-ban átadott Göcseji Falumúzeum helyszíneként eredetileg több városrész is felmerült. A Május 1. ligeti terveket talán már többen ismerik. De az alsóerdei terület is felmerült lehetséges helyszínként, hiszen ott nem volt vizes és ingoványos a talaj. Azonban az akkori döntéshozók azt mondták, az a vidék a várostól nagyon messze van. Így a befutó az eredeti helyén álló Hencz-malom és környéke, a Zala folyó holtága lett. A városban mindenki örült a létesítménynek. Még úgy is, hogy ismert hiányok kísérték a skanzen kezdeti éveit. Ilyen volt a városi csatornahálózathoz való bekötés hiánya, a szerény méretű parkoló, a malom újbóli működésbe hozásának a meghiúsulása, a területen a közvilágítás hiánya, a vizes terület, ami gyakran okozta a házak vizesedését és gombásodását. Ráadásul az épületeket konzerválás nélkül telepítették a területre. Ahogy sejteni lehetett, a létesítmény mind az ötven évét végigkísérték ezek a nehézségek.
Az azonban örvendetes volt, hogy országos figyelem övezte hazánk első szabadtéri múzeumának a megnyitását. Távoli megyékből, a fővárosból érkeztek osztálykiránduló csoportok, szocialista brigádok, turistacsoportok, IBUSZ vendégek, politikai delegációk. A nyolcvanas években aztán a látogatószám visszaesett. Azontúl, hogy bevételkiesés mutatkozott, jelentkeztek a további problémák a skanzen területén.
A zsúpfedeleket cserélni kellett, de közben a magyar mezőgazdaság áttért a magas rozsról a sokkal alacsonyabb rozsfajták termesztésére, ami tetőfedésre alkalmatlan volt. Így olyan gazdát kellett keresni, aki az intézmény számára megfelelő típusú növényt termesztett. A Zala-holtág is problémás lett, büdös, állott pocsolyává változott, így a folyamatos vízutánpótlást is meg kellett oldani, ezt egy süllyesztett csővel sikerült orvosolni. A falumúzeumra irányuló figyelem egy idő után elterelődött: a város megszerezte a Kisfaludi-hagyatékot, a Göcseji Múzeum megrendezte az első nagy állandó kiállítását, a megyéhez visszacsatolták Keszthelyt és ezzel együtt egy felújításra szoruló múzeumot. De a Göcseji Falumúzeum fogadóépülete - ami 1974-től egy apró erdészeti faház volt - később megújult és a ma ismert ház köszönti a látogatót. De ez már a rendszerváltás utáni évek hozadéka.
Varju András, az est házigazdája elmondta, az év során összesen hat alkalommal - minden hónap egy csütörtöki napján - a tájegységet jól ismerő, történetét szívén viselő előadók mesélnek az érdeklődőknek. Következő alkalommal május 23-án Marx Mária etnográfus és dr. Ribiczey Pál, az Együtt Zalaegerszegért Egyesület volt elnöke, június 20-án pedig Bíró Friderika néprajzkutató, muzeológus lesz a vendégünk.