Szeptember 26.-a már 15. éve az „Európai Nyelvek Napja”. Azzal a céllal lett azzá, hogy felhívja a figyelmet az öreg kontinens hihetetlen nyelvi sokszínűségére. Mert minden, akár csak kicsit is eltérő beszélt nyelv mögött más és más múlt pihen. Nekünk, itt Göcsejben is megvan a magunk nyelve, történelme, olyan amilyen sehol máshol nincs Európában. Ha pedig kicsit is komolyan vesszük , hogy „nyelvében él a nemzet” akkor az idő most éppen nekünk rója feladatul, hogy vigyázzunk reá.
No de miért is fontos ez?
Hiszen idegen nyelveket tudni, tanulni jó. És persze hasznos is. Gondoljunk csak arra, hogy amikor munkát keresni indul az egyszeri magyar gyermek, sohasem azt kérdezik tőle, tud-e magyarul. Netán ismer-e érdekes, göcseji tájszavakat. Hanem, hogy rendelkezik-e más nyelv ismerettel.
Hát pont emiatt, mert ha mi sem, akkor ki fogja tudni pár emberöltő múlva, hogy miről is szólt valójában a vers Illyés Gyula tollából:
Göcsejben
Rakja lába alá kévéit ez a gazda,
emelkedik velük percenként magasabbra.
Döfköd maga körül, mint holmi várfokon.
Kerek itt az asztag, mint ósdi vártorony.
Ilyet rak a szegény; csupán a tehetőse
csinál errefelé asztagot háztetősre.
Kapja villára hát, ahogy hozzárepül
kévéit az a kis arató emberül,
veti maga elé, rendezi karikába
s ahogy egy sor kitell, rajta is már a lába,
tiporja ügyesen, egy lépést nem hibáz,
ez ám a győzelem, ez ám győzelmi tánc,
akár Kinizsié, akár Dávid királyé,
akár körötte itt még nyolc-tiz jó-komáé;
velük emelkedik.Már fölemelkedett egy jó emeletig.
Már az adogató asszonynak az a gondja,
hogy fog leszállni róla.
És már én is azon mosolygok, hogy ilyen
fölemelkedésben tellnék csak örömem,
hogy nem vágyódom én, csak ilyen villa-rakta
emberi szép magasba,
hogy az én művem is, kévénként rendesen,
így nőjjön föl velem.1949
Nélkülünk se angolul, se németül, de még magyarul sem, senki.
I LOVE GÖCSEJ!
Varju András