Egyik késő nyári délután érdekes jeneteknek lehettek szemtanúi a göcseji Skanzenbe látogatók.
Egy a mai kornak megfelelően, már nem páncélt, hanem kifogástalan öltönyt viselő délceg lovag kísérte végig a falu portáin hófehérbe öltözött kedvesét. Mesébe illő történet mesés környezetben, mögöttük fotó apparátussal és kamerával felszerelt kisebb stáb menetelt, mint a hercegi testőrség.
Lerántom a leplet és kiteregetem a lapokat.
A kíváncsi szemek esküvői fotózást és reklámfilm-forgatást láthattak a falumúzeumban, Cseh Zoltán Úr, jelezve kötődését a skanzen iránt, kéréssel fordult igazgatóságunkhoz, hogy engedélyezze esküvői fotózását a helyszínen. Örömmel tettünk eleget kérésének. A stáb ezen igényeknek megfelelve és egy múzeumi marketing kiadvány elkészítése végett vett részt az ese-ményen, nem az „Egyszer volt, hol nem volt” népszerű sorozat negyedik évad epizódjának forgatása végett.
Nagyszerű munka volt élveztem minden pillanatát, ahogy a többiek is.
Az már csak pont volt az i-re, de nem is, inkább a sztori koronája, mikor az ifjú ara kijelentette a Csödei kerített ház portáján, hogy ezek a képek a dédszülőknek készülnek, hiszen ezt a portát Ők ajándékozták Múzeumunknak.
Magam részéről ezzel a történettel kívánok tartalmas, boldog 45. születésnapot a skanzennek, látva, hogy múlt, jelen és jövő hogyan jelenik meg előttünk és fonódik egybe hagyományainkat tisztelve, őrizve.
Ez úton kívánok boldogságot, gyermekáldást és örömöt az ifjú párnak és mindannyinknak.
Tiszteletteljes kötelességem megköszönni Zoltán és párja, Eszter felajánlását, melyet a Falumúzeum szebbé tétele végett tettek és köszönettel fogadtunk.
Ezekért a pillanatokért tényleg érdemes… írni.
- T.J.