A nyugati határvidékre, az Őrségre és a Göcsejre volt jellemző a XIX. században a házoromzatok festéssel való díszítése – de a deszkaoromzat vésetekkel, faragással, faragott betétekkel, olykor díszes vízvető és széldeszkákkal való ékesítése sem volt túlságosan ritka. A díszítések mintái, feliratai, színei ráadásul nem csak tájegységre jellemző jegyek, de mind-mind hordozhat még az általánoson túl személyes jelentéseket is.
Most egy gősfai, 1879-ben, Tőke József által készített oromzatot mentettek meg a Göcseji Múzeum restaurátorai az utókornak. A cél érdekében Varju András a Göcseji Falumúzeum vezetője a Nemzeti Kulturális Alaphoz nyújtott be s nyert pályázatot. Horváth Imre, Kiss Ágnes Katinka, és Lebár Dávid hónapokig tartó munkájának köszönhetően egy rekonstrukció került vissza az eredeti helyére a Göcseji Falumúzeumban. A nem fiatal darabot még Dr. Szentmihályi Imre néprajzos, a Göcseji Múzeum első igazgatója gyűjtötte az intézmény számára 1958-ban, elképzelhető, hogy azóta hány esős és napsütéses nap időjárása tette próbára a faanyagot és a festéket. A restaurátorok most az eredeti méretben és eredeti mintákkal készítették el borovi fenyőből az egykori házoromzatot, a minták például víztiszta fólia és indigó segítségével kerültek át a fára. A festéket pedig dupla paraloid védőlakkréteg óvja a következő évtizedek mindennapi hatásaitól.