„Én elmentem a vásárba fél pénzzel…” Ugye ismerősen csengenek ezek a sorok és talán dúdolják is magukban a dallamot. Nem titok, ez volt a kiindulóötlete annak a múzeumpedagógiai foglalkozásnak, amelyet a múzeumpedagógusaink dolgoztak ki, és ami programot legfőképpen a kisdiákoknak ajánlanak.
A Celldömölkről érkezett gyerekek egy 150 évvel ezelőtti faluba látogattak el, méghozzá képzeletben állatokat vásárolni. Elsőként megismerték a Göcseji Falumúzeum haszonállatait és a baromfiudvar lakóit. De sétájuk során megbeszélték a régi házak építési alapanyagait, az épületek tereinek a felosztását.
Megtudták, miért füstös a konyha és miért tiszta a szoba.
Azt is megtanulták, hogy rozsszalmából készítették a zsúpfedelet és a haranglábnak fazsindelyes a teteje. Bejárták a Hencz-malmot, megnézték a látványos maketten, hogyan és mit dolgoztak a molnárlegények, hogyan csúsztatták le a liszttel teli zsákokat az emeletről. Kifelé a malomból meg is jegyezte az egyik tanuló: „Erős emberek lehettek ezek a molnárlegények!”
De azt is megtanulták, hogy a hajdan élt paraszti embernek csak egy pihenőnapja volt, ez volt a vasárnap, amikor vásárba jártak, szórakoztak és mulattak. A hét többi napján bizony dologidő volt. Na de vasárnap lévén mulatságot is rendeztek a gyerekek. Megtanultak egy új dalt, aminek a szövegében furcsábbnál furcsább szavak szerepeltek: „kakas mondja kukoráj, réce mondja zsekundár, lúd azt mondja gelodár.” Akár hiszik, akár nem, a Vas megyéből érkező gyerekek azzal a tudással mentek el tőlünk, hogy már ismerik e szavak jelentését. Az éneklést pedig vidám táncmulatság követte, felcsendült a „Hogy a csibe hogy… három forint húsz” kezdetű nóta, és a párok táncra perdültek. Persze nincsen vásár vásárfia nélkül. Minden tanuló és finom hamuban sült pogácsát vehetett el a piros zománcozott vájdlingból.
Bízunk benne, hogy mindenki jól érezte magát nálunk és máskor is eljönnek hozzánk a családtagjaikkal. Mi nagyon várjuk őket…