3. rész A malomkő, a tüzes szekér és az öregasszony - Álom vagy valóság?

Online Skanzen:

Palkó, miután elhagyta a kőkrisztust, egy keresztúthoz ért. Itt találkozott a molnárszegi földút és a szomszéd faluból, Répásdöbröncéről, a dombok között vezető horhos. Pompás helyszín és időpont a fődiördög begyűjtésére! Legalábbis Palkó így emlékezett a nagymama meséiből.
- Mi is a következő lépés? - vakarta meg a fejét a kisfiú. - Megvan! Mogyoróvesszővel egy varázskört kell rajzolni a hóba! Még szerencse, hogy itt, a horhos mellett van egy mogyoróbokor.
Palkó tört egy vesszőt, és megrajzolta a kört. Nagyanyja figyelmeztette, hogy ez egy nagyon veszélyes vállalkozás, és aki bele mer állni a körbe, az az életét kockáztatja! A Pokol minden gonosz, félelmetes teremtménye felbukkanhat! Palkó egyelőre nem tapasztalt semmit, de mintha a távolból, valahonnan a csillagok mögül keréknyikorgást hallana... Azt is megjegyezte a meséből, hogy a magával hozott fekete kakast ki kell dobnia a körből, és cserébe majd kap egy fődiördögöt! De ki hozza el neki? Miféle fertelmes lény jár erre ilyen későn, ilyen szent éjszakán? Ezt bizony elfelejtette Palkó. Összegyűjtötte minden bátorságát, kinyitotta a zsákot, kivette a szárnyaival csapkodó madarat, és kihajította a sötétbe. Várt. A nagy hideg ellenére homlokáról kövér verejtékcseppek indultak el.
Hirtelen megelevenedett körülötte a táj. A szél fújni kezdett, hordta a havat, tépte, zörgette a bokrokat, a fenyőfák lerázták magukról jégköntösüket, és a földig hajtották télen is zöld, kócos fejüket. Félelmetes kacaj, velőtrázó sikoly és patadobogás hallatszott a közeli tölgyerdő felől. Palkó körül lángba borult minden, tüzes szekér közeledett a magasból! Maga az ördög hajtotta a lángot prüszkölő koromfekete lovakat! A kisfiú feje fölött egy hajszálon függő, hatalmas malomkerék forgott észveszejtő sebességgel! A hangzavar, a pokoli zenebona erősödött, Palkó behunyta szemeit, összekuporodott olyan kicsire, amilyenre csak tudott...
Egy pillanat alatt lett újra csend. Elállt a szél, eltűnt a szekér és a malomkő is. Palkó azonban nem volt egyedül! Egy botra támaszkodó, hajlott hátú öregasszony állt mellette. Nagy, kampós orra jobbra-balra mozgott, homlokán és arcán bibircsók dudorodott. Fekete fejkendőjét szorosan megkötötte hegyes álla alatt. Ruhája és felkunkorodó orrú cipője is fekete volt. Vállán félszemű varangy ült, kötényébe denevérek kapaszkodtak. Hóna alatt tartotta az ijedten pislogó kakast. Karomszerű kezében üvegcsét szorongatott. Némán nyújtotta át Palkónak. A kisfiú - bár nagyon félt - elvette az öregasszonytól az üveget, és kihúzta belőle a dugót.
Ebben a pillanatban eltűnt a banya, a hold felragyogott. Palkó tenyerében parányi kis fickó ücsörgött, és vigyorogva nézte a megszeppent fiút...
Karácsony első napján későn ébredt Palkó a kemence padkáján. Szalmazsákja megzörrent, mikor felült rajta. A füstöskonyha ajtaja kitárult, a délelőtti napfény betódult a helyiségbe, és a küszöbön Molnár Miklós szikár alakja jelent meg. Mögötte, az udvar közepén furcsán kóválygott a tépett tollú fekete kakas. Az apa megcsóválta a fejét, de - tekintettel az ünnepre - elhalasztotta a fejmosást. Csak ennyit kérdezett a fiától:
- Hol jártál, te rosszcsont?
Palkó nagyot sóhajtott, és megnyugodott. Erősen törni kezdte a fejét, hogy mi is történt vele az éjjel. Vajon álmodott, vagy tényleg megtörténtek az éjszakai kalandok?
A következő részben mindenre választ kapunk!