A farkascsapda

Online Skanzen:

Úgy emlékszem, hogy úgy öt éve esett meg az alábbi történet. Idős székely bácsi állt a botjára támaszkodva az egyik falumúzeumi ház pitvarában. Levette kalapját, zsebkendőjével megtörölte homlokát. Lemaradt a csoportjától, de nem aggódott. Nyugodtan, figyelmesen végignézett minden épületet. Hosszan szemlélte a kamrában bemutatott tárgyakat is. A falra mutatott, és csak egy ennyit mondott:
- Farkascsapda. Nekem is van.
Farkascsapda? - néztünk össze a kollégámmal. Azt tudtuk, hogy több csapda is van a múzeumban, köztük igazán nagyok is, hegyes, éles "farkasfogakkal", de azt gondoltuk, hogy azokkal legfeljebb rókát, esetleg nádi farkast (aranysakál, toportyán) kaptak el. Akkor még nem hallottunk a zalai, göcseji farkasokról. Kerestünk, kutattunk az emlékezetünkben, felidéztük a családi anekdotákat, a nagymama meséit. Semmi. Legfeljebb annyi, hogy a nagyi hideg téli estéken elsuttogta a Piroska és a farkas meséjét, és mi - nyakig a dunyha alatt - ijedten hallgattuk, de abban a biztos megerősítésben, hogy Zalában nincs farkas. Keresztanyám szokta volt feleleveníteni - a családi eseményeken mindig (eleinte zavart, ma már örömmel hallgatom) -, hogy egyszer, valamikor a nyolcvanas években, mikor együtt buszoztunk Búcsúszentlászló felé, és a sűrű rengeteg - nekem az volt! - mellett haladtunk el, a négyéves jómagam feltette az azóta gyakran idézett kérdést (igen, szó szerint így hangzott el):
- Jaknak itt pajkasok?
És az a magabiztos nem megnyugtatott, és egészen a legutóbbi időkig abban a hitben éltem, hogy az a nem azt jelentette, hogy soha. Pont. Zalában nincs farkas, és nem is volt.
Bár tudom, hogy egy jó múzeumőr egyszerre néprajzos, helytörténész, antropológus, nyelvész, viseletkutató, botanikus, zoológus, sőt kriptozoológus, mégis - felelőtlenül - elhessegettem magamtól ezt a farkaskérdést.
Pár hónappal később végre megszereztem magamnak Tóth János Göcsej népi építészete című könyvét. A monográfia kerített házakra vonatkozó részében azt olvastam, hogy ez az erődszerű háztípus az udvaron telelő marhaállományt védte - többek között - a farkasoktól. Már megint a farkas! Eldöntöttem, most már a végére járok a fenevadügynek. Kerestem, kutattam, hosszan, de rossz helyen. Sokáig válasz nélkül maradtam.
Aztán váratlanul az ölembe pottyantak a tények, mint üvöltő farkaskölykök. A Zalai Hírlap archívumában hozzáférhető Kapiller Imre A farkasokat megölik, ugye? című cikke, amelyben részletesen olvashatunk a Zalában, Göcsejben portyázó farkasfalkákról. Bizony, még az 1840-es években is bőven voltak farkasok Zalában, az utolsót a 20. század elején lőtték ki.
Tanulság? Tanulni, tanulni, kutatni, nem feladni! És mindig higgyünk a székelyeknek!

https://www.zaol.hu/kultura/helyi-kultura/a-farkasokat-megolik-ugye-1629...