A kocsmáros unottan törölgette a borospoharakat, közben hessegette a söntés borfoltjai fölött köröző szomjas legyeket. A csárda ajtaja sarkig kitárva, az április nem várt, szinte nyári meleget hozott. A cupi csárda pirospozsgás arcú, kövér tulajdonosa egy hete még a havat söpörte a tornácos teraszról, most élvezte, ahogy a huzat lebegtette zsírfoltos kötényét. Csak egy vendége volt, órák óta a sarokban ült. Egy kancsó erős göcseji bort rendelt, lassan kortyolgatta. Előtte, a nehéz faasztalon jegyzetfüzet és toll. A csupasz villanykörte fénye kevés világot nyújtott, gyertyát is kért. A láng vibrálása remegtette a fehér lapokon kéklő sorokat. A bongyor hajú író – mutassuk is be: Danilo Kiš - magyarul és szerbül is lejegyezte gondolatait. Néha felnézett, hosszan merengett, majd folytatta a szavak sorát.
Vállig érő hajú, már őszülő férfi lépett be a csárdába. A kocsmáros nem vette észre, ezért sétabotjával megkocogtatta a pultot, hetyke bajuszát megpödörte, és türelmesen várt. A csárdatulajdonos morogva jött elő a raktárból, de mikor észrevette a feszes dolmányba öltözött férfit, mosolyogva köszöntötte:
- Isten hozta, Pálóczi uram! A szokásost?
És már töltötte is ki az icce bort. Igen, a jeles irodalmár, Pálóczi Horváth Ádám tette tiszteletét a csárdában. Törzshelyére ült, libatollát a kalamárisba mártotta, és kacskaringós gyöngybetűi elárasztották a penderedő végű vastag papírt.
Fekete ruhás, magas homlokú, szigorú arcú jezsuita szerzetes jelent meg az ajtóban. Kustán István - nevezzük így a csárda urát - megmosta kezét, és egy fazék, frissen készült vadpörkölttel siettet a tekintélyes vendéghez. Kelemen Imre, a jeles jogtudós mindig a cupi csárdából vitte haza az ebédet tárnoki otthonába.
A csapszék lassan megtelt. A Rédicsen élő Kossuth-díjas költő és a zalaegerszegi fiatal festő is tiszteletét tette. A füstös helyiség hamar Parnasszussá és Helikonná vált. A borillat keveredett a művészet örök illatával.
Létezik, hogy egyszerre egy helyen találkozzon a szerbek ünnepelt írója, a Kerkabarabáson élő Danilo Kiš, a Petrikeresztúron éveket töltő, a zalai női költőket támogató, jeles irodalmár, Pálóczi Horváth Ádám, a nagy jogász, a zalatárnoki Kelemen Imre, a Zalaegerszegen elhunyt Utassy József és a zseniális festő, Vajda Lajos? Nyilván nem. Mégis, egy kis időutazás után, a Göcseji Falumúzeumban, a majdan felépülő cupi csárdában rájuk is emlékezhetünk.
