Bár a 18-19. század céhes mesterségek legnagyobb részét faluhelyen űzték, mégsem nevezhetjük őket mindenféle megkülönböztetés nélkül falusi mesterségeknek. A céhes ipar ugyanis megkövetelte művelőitől a megfelelő képzést, a szakmában való jártasság bizonyítását, bizonyos anyagi jómódot, ha valaki önállóan akarta gyakorolni a mesterségét.
Online Skanzen:
Tudástár
Kedves Érdeklődők!
Tudástárunk mai témája a szövés.
Hadd osszak meg Önökkel először egy személyes élményt.
A szegény falusi emberek - ez különösen igaz a megélhetést nehezen adó régi Göcsejre - igyekeztek a lehető legnagyobb hatékonysággal felhasználni azt, amit a természet adott. Feltétlenül vigyázva arra, a következő nemzedékek is hozzájuthassanak a szükséges alapanyagokhoz.
Így volt ez az egyszerű, boronafalu lakóházak tetőinek megépítésekor is.
Lépjük át a küszöböt 
!
A Göcseji Falumúzeum házaiba rendes látogatási körülémények között csak bekukkantani lehet. Ez leginkább az épületek állagának kímélése, az amúgy sem tökéletes állományvédelmi körülmények biztosítása indokolja.
Tágabb értelemben a táplálkozásra használt növények szára a szalma, a paraszti gazdálkodás azonban többnyire a gabonafélék szárát tekinti annak. Sokféle módon hasznosítható, értékes anyag. Mivel éghető, ha nagyobb mennyiség van belőle fűteni is lehet vele. Ez azonban nagy luxus, Magyarországon legalábbis. A 19. század utolsó harmadáig a falusi házak java része szalmával volt fedve.
A húsvéti ünnepkör lezárását a húsvét utáni első vasárnap jelentette, amelyet fehér- vagy mátkálóvasárnapnak hívtak. Ezen a napon a fiatalok országszerte ajándékcserével pecsételték meg barátságukat. A szokás legteljesebb formájában a Dél-Dunántúlon, a palócoknál és a moldvai csángóknál maradt fent, de Göcsejben is voltak hagyományai a mátkálásnak, komálásnak.
A tojás nagyra nőtt petesejt, amelyből – megtermékenyítés és kiköltés után – az adott faj genetikai kódja szerinti új egyed kel életre. Nem véletlenül lett tehát az életnek, az újjászületésnek szimbóluma, s nem véletlenül használta az ember egész történelme folyamán mágikus célokra. Néhány korai régészeti lelet bizonyítja, hogy a tojások héját már igen régóta festették, díszítették is.
A türelemüveg – más néven bányászpalack, türelempalack vagy türelemmunka – szűknyakú üvegben elhelyezett faragott ábrázolást jelent. Az első darabokat a 16. században Nyugat-Európában készítették, ahonnan kedvelt kandalló- és sublótdíszként terjedt tovább a kontinensen. Magyarországon a 18. századból datálhatjuk az első ismert, vadaskertet ábrázoló türelemüveget.
A huszadik század közepéig a mosás nem volt kényelmes háztartási munka. A lenből vagy kenderből készült házivásznat időről-időre – no persze nem egyetlen hordás után, mint manapság – ki kellett lúgozni, hogy tiszta és puha legyen.
Kedves Jóemberek!
Amíg a személyes találkozás korlátokba ütközik, addig is szeretnék a Göcsej néprajza, múltja, jelene iránt érdeklődők számára ismeretszerzési lehetőséget adni. Itt, az online térben.
A nálunk felhalmozott tudás mindenkié, ezért hétről hétre érdekes információkat, tudományos eredményeket osztunk majd meg Önökkel.