Mátkálóvasárnap

Online Skanzen:

A húsvéti ünnepkör lezárását a húsvét utáni első vasárnap jelentette, amelyet fehér- vagy mátkálóvasárnapnak hívtak. Ezen a napon a fiatalok országszerte ajándékcserével pecsételték meg barátságukat. A szokás legteljesebb formájában a Dél-Dunántúlon, a palócoknál és a moldvai csángóknál maradt fent, de Göcsejben is voltak hagyományai a mátkálásnak, komálásnak.

A lányok személyesen vagy küldött útján, ünnepi ruhában keresik fel a barátnőül, mátkául kiszemelt pajtásukat és ajándékot küldenek nekik. Általában fehér tányérra téve egy üveg bort, perecet és két hímestojást vittek, amelyet letakartak egy fehér kendővel. Az ajándékot ünnepélyes formában, dal vagy versike kíséretében nyújtották át: „Mátka, mátka, mátkállunk, száz esztendeig szánkázzunk!” Ha kisebb lánnyal küldték a mátkatálat, e szavakkal léptek be a kiszemelt mátkához: „N. N. tiszteli, ha megmátkálná a tojást!”

Ha elfogadták a mátkaságot, kicserélték az ajándékot: a bort a sajátjukkal öntötték fel, a két hímestojást elvették és egyet adtak helyette. Ha kettőt tettek volna vissza, az nem mátkálás, hanem csak csere lett volna. Gyakran ettől kezdve magázódtak a mátkák. A mátkaság, komaság köteléke más társadalmi kapcsolatok alapjául is szolgált: nyoszolyóleánynak, gyermekeik keresztanyjának hívták meg egymást. A komák legjobb barátjuknak tartották egymást, erkölcsi és anyagi segítséget is nyújtottak egymásnak, még a családi ünnepeken is kiemelt szerepük volt.