1995-ben az Országos Erdészeti Egyesületnél Bartha Dénes kezdeményezte, hogy német mintára, ahol 1989 óta megválasztják az év fáját, Magyarországon is honosítsuk meg ezt a mozgalmat, s 1996-tól nálunk is van év fája. Elsősorban azok a fajok kerülnek előtérbe, amelyeknek erdészeti jelentősége is van, de az utóbbi időszakban a figyelem elterelődött róluk. A kocsányos tölgyet a szilárdság, erő, keménység jellemzi: szívós fája a hajóépítésnek és a kádáriparnak volt fontos nyersanyaga, de hidak, zsilipek építésénél, lakóházak és kocsik, valamint asztalosipari termékek, vasúti talpfák készítésénél is főként ezt a faanyagot alkalmazták. Fája elviseli a szárazság és nedvesség váltakozásait, földbe ásva vagy a vízben is nagyon tartós. Makkja évszázadokon keresztül fontos takarmány volt, a sertéseket ősszel és télen az erdei „túrtáplegelőkön” hizlalták fel, hogy aztán különösen ízletes szalonnájukat drága pénzért árulják. Ínséges időkben a lombját is felhasználták állatok takarmányozására.
A kocsányos tölgy akár 40 méter magasra megnövő fafaj, de korábban ismertek voltak olyan példányai is, amelyek magassága megközelítette az 50 métert. A hédervári XV. században épült kis templom mellett díszlő Árpád-fát tartják a legidősebb hazai egyednek, életkorát a szakemberek 700 évre teszik, de érdekességként megemlítendő, hogy a nép ezer évesnek mondja.
A kocsányos tölgynek jellegzetes rügy- és levélállása van: felülről nézve úgy látjuk az öt levelüket, hogy azok szabályos csillagot formálnak. Ez az úgynevezett „erdészcsillag”, amely a hazai erdészek jelképévé vált.
A Göcseji Falumúzeum fontos feladatának érzi a természet védelmét, s minden olyan a természettel kapcsolatos, figyelemfelkeltő programhoz szívesen csatlakozik, amely az értékek megőrzésére, a figyelem felkeltésére irányul. A Kocsányos Tölgy Napja november 25-én várja az érdeklődőket a skanzenben 16.30 és 18.00 óra között.