Ej, földijeim mi ez a földindulás?
Láttunk mi már a mamókámmal sokat a világból. Most már csak szeretünk mi ki-kiülni ide a padra szeretni a csendet. Nagyon bele szólni nem már a világ dolgaiba, de figyelni még a jót s a rosszat is. Látni milyen nyomot hagytunk a világban. Mivel tettük szebbé azt, és mi az amit csúnyán elrontottunk. És vajon jobban csináljátok-e ti Kedveskéim? Másképp van-é, mint amikor még velünk szaladt az a fránya idő, alig hagyva időt a hibajavításra. S bizony néha az ilyesmi nyomott hagyott a lélekben. Sebet ejtett, örökre.
Hát ide figyelmez Te földhajigáló gyermek! (Mert ha nem gyermek voltál, akkor hozzád nincsen szavam.) Ha balga módon Mamókám lelkének szántad a sarat, hát megmondom neked, célba vele nem érhettél. Annyi mindent látott Ő már ezelőtt, hogy csak csendben szemet hajtott a csíntevéseden. S ahogy én ott morogtam a bajszom alatt, ennyit súgott:
Ne bántson ez papus, te sem voltál mindig ilyen padhoz ragasztott öreg király. Emlékszel? Mikor azt a nagyvarangyot a húsvétkor a vödör hidegvízbe rejtettétek locsoláskor. S pont az én hajamban landolt az a csúfság? Potyogtak a könnyeim, mint a záporeső. Semmi sem esett annál rosszabbul addig. Úgy akartam akkor, soha többé se lássalak! Most meg Te ülsz itt mellettem.
Aztán remegő kezével megfogta remegő kezemet, s elszállt minden mogorvaság belőlem. Nem haragszom már Rád se Te csíntevő! Azt kívánom neked, lelked leljen megbocsátást, és ha majd ilyen öreg leszel, mint én, melletted is üljön egy ilyen csodálatos Királyné!
Vigyázz Magadra!
És persze a Falumúzeumba Téged is visszavárunk!
(Varju András)
Előzmény: Sárral csúfították el a zalaegerszegi Öreg párt - zaol.hu