Ha az ember egy szabadtéri néprajzi gyűjtemény honlapjára ír karácsonyi üdvözletet, nem lehet nem arra gondolni közben, hogy azokban a házakban, egykor (100-150 éve) milyen lehetett a karácsony. Hogy amikor befejezték a munkákat a földeken és a ház körül, ősz végén, akkor miként kezdődött a „benti” munkák időszaka, és hogy milyenre változott a téli élet, amelynek a karácsony volt a csúcspontja. Gönczi Ferenctől tudjuk, hogy „Advent első vasárnapjától karácsony bőjtjének estjéig rendesen 5 tagból álló 12-15 éves gyermekek, sihederek betlehemet szoktak járni. Egy angyal, egy katona, kettő pásztor, s egy koridom.” Tőle maradt fenn a leírás, miszerint „Luczanapon legjellemzőbb szokás a kotyolás. Kora hajnalban 3-4 órakor járnak kotyolni 7-16 éves fiúk.” S azt a tudást is a Göcsej című monográfia őrizte meg, amely arról szól, hogy „a karácsonyi szokások babonás természetű része már karácsony előtti napon, vagyis karácsony bőjtjén kezdődik.(…) Nem szabad a házból semmit kiadni, sőt, karácsonyra minden ki kölcsönzött eszközt be kell szedni, hogy otthon legyen.”
Egészen más a világ, amely elénk tárul ezekből a leírásokból, kicsit talán el is gondolkozunk, mi volt az ünnep, s mivé vált mára. Fel tudunk-e készülni, ahogy illik, ahogy érdemes, s a karácsonyi ajándékvásároló hajsza után örülünk-e, tudunk-e örülni annak, amink van, s ami igazán fontos. A Göcseji Falumúzeum nem csak tárgyi: szellemi örökség is, tanuljunk élni elődeinktől, emlékeztessük magunkat a legnagyobb őrület közepette is arra, hogy az ünnepre készülni kell. Hogy az ünnep nem csak a körülmények megteremtéséről, a csillogó fáról, és a hatalmas ajándékokról szól.
Talán kicsit más lesz az ünnepünk.
Boldog, meghitt karácsonyt és vágyakban teljesült új esztendőt kívánunk mindenkinek szeretettel!
A Göcseji Falumúzeum dolgozói
„Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden gondolat!”(Móra László: Karácsony édes ünnepén)