Molnárszegi Molnár Miklós nem volt szegény ember, de gazdag aztán végképp nem, csak olyan, mint a szomszédai: becsületes, dolgos göcseji parasztgazda. A falu közepén állt takaros kerített háza. Itt élt népes családjával, akikkel hamarosan meg is ismerkedünk, de elébb lessünk be a szobába az apró ablakokon. Azt már tudjuk, hogy történetünk szenteste kezdődik. Ilyenkor minden rendes katolikus család éjféli misére indul. Molnárék is éppen öltözködtek, készülődtek a templomba. Felvették legszebb ruhájukat. Nem volt nehéz kiválasztani, hiszen csak egy ünneplőruhája volt mindegyikőjüknek. A gazda létszámellenőrzést tartott, és rögtön kiszúrta, hogy a legkisebb fiú, Palkó hiányzik.
- Hová tűnt már megint ez a gyerek?! Vacsora után még láttam, ahogy a sarokban matatott egy régi zsákkal - bosszankodott az apa.
Fél tizenkettőre harangoztak, indulni kellett. A házak kapui sorra nyíltak, a hácskukon gyerekek szökkentek át. Az utca megtelt a misére igyekvő családokkal. A férfiak kalapemelve, a nők csendben biccentve köszöntötték egymást. A kis templom befogadta, magába zárta a falu népét. Egy kivétellel!
Ez a kivétel nem más volt, mint a kilencéves Palkó. Az első részben már találkozhattunk vele, ő volt az, ki a keresztnél imádkozott. Palkó kockázatos kalandra vállalkozott! Előszeretettel hallgatta a csendes, dologtalan téli estéken, ahogy nagymamája gyertyafény mellett különös lényekről mesélt. Délibabáról, ludvirczekről, sárkányokról, csordásfarkasokról szóltak ezek a történetek. Ami igazán felkeltette a figyelmét, az egy apró, manószerű lény volt: a fődiördög. Ezek a hüvelykujjnyi rosszcsontok a családok szolgálatában álltak, főleg az állatok körül segédkeztek. Fődiördögöt karácsony előtti éjjel lehet szerezni. És bizony Palkó eldöntötte, hogy szerez magának egyet! Ehhez viszont - nagy verést kockáztatva - szenteste, még az éjféli mise előtt meg kellett szöknie! Mikor egy pillanatra nem figyeltek oda rá, kisurrant a szobából, és a zsákot magához szorítva a tyúkólba ment. A nagy fekete kakas mögé lopózott, befogta a csőrét, nehogy rikácsolásával felhívja magára a figyelmet. Palkó a baromfiudvar urát a zsákba gyömöszölte, és jól bekötötte a száját. Hang nélkül osont ki a házból. Hogy mire kellett a kisfiúnak a kakas? Megtudhatjátok a következő részből!